Színfalak mögött: Porszemek A Fényben (1. rész)

Rengetegszer meséltük nektek posztokban, interjúkban, vagy akár személyesen is, hogy az, hogy koncertről koncertre fent állhatunk a színpadon, az igazából mennyire csak a jéghegy csúcsa. Hogy az odavezető út mennyi háttérmunkával jár, és hogy mekkora részben vesszük ki ezekből a részünket, legyen szó a stúdiózásokról, a videó anyag gyártásig, promóról / marketingről, vagy a grafikai anyagainkról. Ezekből szinte mindent házon belül készítettünk az elmúlt 7 év során, viszont hogy ne csak a nagy szavakkal dobálózzunk, szerettünk volna titeket egy kicsit közelebb hozni, hogy belátást nyerjetek, hogy mi is történik mindeközben a színfalak mögött.

Ugorjunk vissza 2021. október közepére, éppen elkészültünk a Porszemek A Fényben stúdió felvételeivel Kikinél a Stray Heart Records-ban. Amikor az utolsó hang is felment, eljött az ideje, hogy kitaláljuk pontosan mikor és milyen formában mutassuk be az új dalt. Ilyenkor a megjelenést próbáljuk igazítani valami fontos eseményhez pl.: egy turné kezdéshez. Így a határidőnk már adott is volt: „legyen november 11-e, hiszen másnap 12-én kezdődik az őszi turné a Depresszió zenekarral”.

Az a helyzet, hogy általában mindent az utolsó pillanatra hagyunk. Mentségünkre szóljon, hogy nem adunk magunknak túl távoli határidőket sem. Így amikor menetközben kételyeink támadnak a befejezés sikerességét illetően, a már jól bevált szlogennel nyugtatjuk egymást: “majd a félelem úgyis összerántja”…😅

Ez be is szokott jönni, most azonban sikerült megcsúszni kissé az utómunkálatokkal, így 1 hetet csúszott a premier a tervezetthez képest. A világ persze nem dőlt össze, annyi változott, hogy így nem Szombathelyen, hanem a következő hétvégén Gyöngyösön szólalt meg a dal először élőben. (Persze jó lett volna, ha már a szombathelyieknek és tatabányaiaknak is eljátszhatjuk, de ami késik, nem múlik!)

Ezen a ponton már tudtuk, hogy 3 és fél hetünk lesz mindenre: megtervezni az anyagot, leforgatni, és végigvinni az utómunkálatokat. Nem is húztuk az időt, erre a „meetingünkre” már úgy érkeztünk, hogy előtte végeztünk otthon egy kis gyűjtőmunkát, hogy legalább valami kiindulási pontunk legyen, amiből aztán összegyúrjuk a saját koncepciónkat.

Az inspirációk lehetnek például részletek a kedvenc klipjeinkből, filmekből, sorozatokból, grafikákból, igazából tényleg bármiből, ami hatással volt ránk az elmúlt időszakban, vagy csak szimplán megtetszett. Hogy kicsit konkrétabb legyek egy személyes példával: a Szárnyas Fejvadász c. filmnek mindig is nagyon tetszett a képi világa. Ha nem is teljesen, de a világosítási megoldásokat és a fényelést szerettem volna valami hasonlóra húzni, úgyhogy ezek a képek kiindulásnak adtak egy keretet a felvételeket illetően.

Amikor van rá ötletünk és lehetőségünk, a zenélős részek mellett igyekszünk vizuálisan is reflektálni a zene szövegére. A Zuhanás albumról a legtöbb klipünk tartalmazott egy-egy filmszerű sztori szálat is, ezért más irányból akartuk megközelíteni a Porszemek a Fényben klipjét.

Kiki a dalszövegírást tekintve nagy szimbolika párti, így jött az ötlete, hogy mi lenne ha most inkább beállított, jelképes jelenetekkel töltenénk fel. Ha jól emlékszem, az összeülést követő pár napra összerakott egy 15-20 jelenetből álló listát, mondhatni scriptet, hogy a dalszöveg adott pontjára milyen „képeket” tudna elképzelni. Ebből Dáviddal kiválogattuk azokat, amiket technikailag meg is tudunk valósítani, így már csak helyszínre, egy forgatási időpontra, és a scriptben szereplő tárgyak beszerzésére volt szükségünk.

A korábbi klipjeink nagy részét óradíjas műtermekben, stúdiókban forgattuk le, ahol minden technikai körülmény adott volt a forgatásokhoz, erre a dalra viszont inkább valami romosabb, elhagyatottabb helyszínt tudtunk elképzelni. Az eszünkbe jutott, hogy a menedzserünknek Matyinak van egy befejezetlen háza vidéken, Budapesttől fél órára, ahol pár éve segítettünk neki betonozni. Pechünkre eladó sorba került ház pár héttel a forgatás előtt, de az új tulaj jó fej volt, és megengedte, hogy visszamenjünk leforgatni ott az anyagot, ráadásul a felújításba sem kezdtek még bele. Így megmaradt az eredeti állapota, amire igazán szükségünk volt.

Hogy biztosra menjünk, fogtuk magunkat Kikivel és Dáviddal és elmentünk megnézni a helyszínt személyesen is. Még akkor felosztottuk, hogy kinek hol lesz része a házon belül, illetve kitaláltuk, hogy hova és mennyi fényt kell bérelnünk, hogy a kívánt hatást érjük el. (Így visszanézve az akkor készült képeket, kész csoda, hogy egyáltalán beleláttuk azt, ami aztán a végeredmény lett. De jobban belegondolva, nem is nagyon volt más választásunk, sem több időnk, így a mondás igaz, a szükség nagyúr!)

A helyszín, a sztori, és technikai részek pipa, már csak a forgatási időpontokra volt szükségünk. A munkáink és az egyéb elfoglaltságaink mellett nem egyszerű olyan időpontokat találni, ami mindenki számára tökéletes. (A hétköznapokban változatlanul Kiki az ideje legtöbb részében stúdiózik, Dávid forgat az országban szerteszét, Zsombi lovardázik, én pedig ügynökségeknek, vagy épp zenekaroknak dolgozom otthonról különféle videós utómunkálatokban).

A felvételt szét kellett szedjük 2 különálló, egyenként 12 órás forgatási napokra, első nap amikor szimbolikus jeleneteket vesszük fel, a második napon pedig a zenekaros / zenélős részeket. Fontos szempont volt az is a felszerelésbérléseket és a logisztikát tekintve, hogy 2 egymást követő napon forgassunk. Végül találtunk egy mindenki számára szabad hétfő-keddi napot, úgyhogy nem maradt más hátra, mint kivárni, és belecsapni a lecsóba!

A forgatási napokkal, az utómunkálatokkal, és további werk fotókkal folytatjuk jövő héten a 2. részben, addigis maradjatok velünk és kukkantsatok bele a klipbe újra! 😉